Szombaton délelött annak ellenére, hogy nagyon ködös volt, elmentünk hármasban az Ószerre. Nagyon jó volt, mindent nem sikerült kapni amiért mentünk, de azért sok hasznos "vásárfiát" hoztunk haza. Boti a háti hordozóban volt a hátunkon, ő is sokat látott. Mikor én vittem, hallom a hátam mögött a sajnálkozó megjegyzést: "Szegény gyerek, hogy viszik." Hátrafordultam és nem mondtam semmit, de annál többet mondott a tekintetem. Botinak műanyag háziállatokat vettünk, nekem egy nagyon jó bakkancsot, s még pár dolgot.
Ma (vasárnap) reggel gyönyörű, hétágra sütő napra ébredtünk, mondtam is Vajknak, jó volna kimenni sétálni. Mire elindultunk már szinte dél volt, de nagyon kellemes és friss levegő. A Sétatérre mentünk. És meglepetésünkre kevesen voltak.
Ha nem tudnám, hogy január közepe van, azt hinném jön a tavasz. Madarak csiripeltek, fakopács kalapált, friss levegő, gyönyörű napsütés. Minden volt, már arról beszélgettünk, hogy ha majd tavaszodik, hova, merre és kivel megyünk kirándulni. Mert már rég voltunk és nagyon hiányzik. Hiába, kicsi gyerekkel körülményesebb elindulni kisebb-nagyobb túrára.
Hol van már a Csalhó, meg a Moldoveanu? Azok voltak igazi túrák, mentünk nyolcan-tízen, hátizsákkal a hátunkon. Tízórás túra a Moldoveanu-n, éjszakai barangolás a Csalhón 3 halálfejjel jelzett útszakaszon...... Jó kis csapat voltunk-vagyunk, csak mostmár inkább gyerekeinkből alakíthatnánk focicsapatot, sőt még cserejátékos is volna. De nemsokára kicsit nagyobbak lesznek, s akkor majd velük együtt másszunk hegyre!
S akkor legyen pár kép kedvcsinálónak:
