Kistestvér érkezik

Botikámnak kistesója lesz, 2012 februárjában. Még nem tudjuk hugica lesz vagy öcsike.

Most (aug. 30) vagyok 16 hetes. 12 hetes koráig senki sem tudta, csak mi ketten Vajkkal. Megvártuk a 12-ik hét végét s csak azután szóltunk a családnak, barátoknak. Nem volt könnyű ilyen örömhírt magunknak megtartani, de elővigyázatosak voltunk a történtek miatt. Nem vagyok babonás, de még a nőgyógyászom is mondta, azért jó várni a 12.-ik hétig.

Botinak mondtam, baba van a hasiban és kistesó lesz. Még nem látványos a hasam, de azért észrevehető. Május óta igen eseménydús volt az életünk: járványkórház látogatás Botival, 1 héttel késöbb lábtörésem 6 hetes gipszel, júniusi mesteri megvédés, versenyvizsga júliusban. S mindezek alatt bekopogott a kis jövevény, Boti kistestvére akit nagyon nagyon várunk.

Arra gondoltam a minap, mennyire másképp készültem és vártam Botit: a veszítésem után 3 hónapig nem is igazán hittem, hogy Boti a hasamban van. Sokkal több időm volt magamra figyelni, utána olvasni.

Most sok újdonság lesz egyszerre: új munkahely, Boti oviba szoktatása és a kis tesó érkezése.

Nehéz lesz Botinak is megszokni hogy mostmár nem csak róla szól minden, a dackorszak is megkezdődött. De minden rendben lesz, biztos vagyok benne.

Óvoda, iskola meg ilyenek

Szeptember elejétől Boti oviba (vagy bölcsibe, még nem biztos hova) jár. Nagy változás, amelett hogy már szobatiszta, azaz bilizik és bugyikába jár. Éjszaka még néha kap pelust, de nagyjából a déli alvás és esti alvás is pelus nélkül van. 2 éves 3 hónaposan  örvendek, hogy megtettük ezt a lépést a szobatisztaság felé, mert jövő júniusában már 3 éves lesz, az ilyesmit nyáron kell megszokni.

Én is visszamegyek dolgozni, fárasztó lesz, az biztos. De vissza kell rázodni, bár nem oda megyek vissza dolgozni ahonnan eljöttem szülésire. Sok váltás lesz, új iskola, tanári kar, igazgatóság, új gyerekek. Emlékszem, kérdezték a gyerekek mikor eljöttem szülésire,hogy mikor megyek vissza mert várnak. S mondtam nekik, sajnos nem jövök vissza, de nagyon fogok örvendeni ha egymásra köszönünk ha majd találkozunk az utcán. És biza nagyon jólesik mikor volt diákjaimmal találkozom.

Érdekes volt, pont a múlt héten a sofőrsuli padjaiban ült mögém egy volt diákom, aki az idén érettségizett. Fura volt, miután én voltam a "tanárnéni" két évvel ezelött. Jó volt kicsit beszélgetni vele.

Most következik a gyakorlati része a vezetésnek, meglátjuk milyen lesz, jön majd a beszámoló ha időm lesz rá.

10 lépés a jogositvány megszerzéséig

Elkezdtem a sofőrsulit, s a következő lépéseket kell végigjárjam:

1. előzetes feltételek teljesitése
2. iskola- és megfelelő gépjárművezető oktató kiválasztása
3. beiratkozás a sofőrsuliba
4. pszihologiai teszt elvégzése
5. elméleti kurzusok és tesztelés
6. gyakorlati képzés
7. vezetési órák elvégzése
8. dosszié összeállitása és leadása
9. vezetési viszga
10. vezetési engedély kiváltása

Első pár lépés megvan, maradt a többi.

Egyelőre csak az elméleti résznél tartok, meglátjuk mi lesz majd ha kormány mögé ülök. Várom nagyon, mert az autónknak egyelőre csak egy sofőrje van: Vajk. Remélem én is vezetem nemsokára. Addig is ha minden igaz, Opel Corsa-n tanulok vezetni.

De addig még van legalább egy hónap , amig lesz jogositványom. 

Olyan jó néha.....

....korán reggel kelni,
....napfelkeltét nézni,
....tejeskávémat meginni,
....kicsit nosztalgiázni,
....magamba nézni,
....a messzibe nézni.
Mosolyogva.
 

"Micsinál?"

Botikám újabban állandóan kérdi: "Anya micsináááál?", vagy "Apa micsinál?". S ilyenkor válaszolunk, készségesen, hogy éppen mit csinálunk: olvasunk, mosogatunk, rendezünk, sétálunk, meg ilyenek.

Nagyon aranyos, amikor ő mondja, mit készül csinálni, s akkor mondja: "Boti autó jóóóóóóóó?", s ezt a jóóóóó-t nagyon hosszúra szokta nyújtani. Beszél mondatokban, tőmondatokban, néha 4-5 szavas mondatokat is elmond.

Ma például, a teraszon locsi-pocsiztunk, sajnos füves kertünk híján ez is megteszi. Vajk felfújta a kis medencét ami elött munkába sietett, s mi Botival kiültünk locsolkodni. Kis árnyékolót is szereltem fölé gyékényből, mert erősen sütött a nap. Egy ideig ült a vízben meregette a vizet, majd szolt, kell "bibi", azaz bilizni kell, pisikálni. Gyorsan hoztam a bilikét, pisikált bele, de vissza már nem akart ülni a medencébe, hanem kintről merte a vizet a terasz padlójára. Mivel a negyedik emeleten lakunk, biztos az alattunk lakók, na meg a gyalogos járókelők örvendhettek a kis rögtönzött zuhanynak, ebben a melegben. Ezután megmosdott Botikám, ügyesen mint ahogyan zuhanyzáskor szokta, kicsi fenekét, testét, lábát, mindenütt. Nagyon sajnálom hogy nem működik a fényképező gépünk, szép lett volna megörökíteni.

Szombaton hosszú napunk volt: elmentünk az állatkertbe, Vásárhelyre. Én mint megrögzött állatbarát, nagyon sajnáltam mikor láttam milyen körülmények között élnek, egyes állatok jobb, mások rosszabb sorban. Így vagyok én a cirkusszal is, nem szeretem nézni az ilyesmit, szerintem a vadállatoknak a vadonban a helyük. Dehát ahogyan nem élünk egy tökéletes világban, ez sem az. Igaz, a Budapesti Állatkerthez hasonlítva sokkal rosszabb körülmények voltak, de azzal vigasztaltam magam, csak jobb így, mint az orvvadászok veszélyében. Boti nagyon élvezte, kicsit nyűgölődött, fáradt volt szegénykém, még én is elfáradtam a nap végére. De vittünk babakocsit, így hát valamivel jobban bírta a strappát, mint például a Balatonon, ahol valamelyik este a nyakamban vittem haza. Csak én tudom hogyan.

Egyre ügyesebben fejezi ki magát Boti, mindent mond. Az egyik legviccesebb az, hogy a "fenekem" helyett "seggemet" mond, lehet könnyebben is ejti ki, de volt honnan tanuljon. Mea culpa! Néha egy-egy szót egyszer kell halljon, máris mondja. Elfogult anyukaként nagyon büszke vagyok rá, mármint arra, hogy ilyen ügyesen tanul beszélni.b