Igazából nem volt időm ide írni, mivel sok időmet lekötik a gyerekek. Pont a tegnap mondta anyukám, hogy én már március óta folyamatosan tanulok. Hát igen, tanulok, versenyvizsgára.
Ez lesz már az ötödik, amióta befejeztem az egyetemet 2005-ben. 7 év régiség, 4 versenyvizsga és két gyermek. Nem is rossz eredmény. Csak ha nem kéne annyit tanulni... Óriási a tananyag, és most kicsit másképpen kell tanulnom mind eddig. Megvolt a vizsgatanítás is, meg a szóbeli vizsgám, ezek jól sikerültek. Most július 30-án következik az írásbeli, ami 75%-ot számit, a végleges jegyben a szóbeli meg csak 25%-ot, sajnos. De remélem sikerül 7-es fölött írni, mert akkor az a jövőre való tekintettel ideális lenne. Remélem könnyű tételt adnak majd, s én is inspirált leszek.
Boti július 12-ig járt vakációs oviba, azóta délelöttől délutánig nagyszülőknél van, Rékával együtt. Szeretik nagyon, s nekem is nagyon jól fog, így tudok tanulni, vagy legalábbis megpróbálok.
Boti huncut a drága, Réka sem különb. A kicsi lányom nagyon igyekszik mindenben részt venni, amit a bátyja csinál, s látom rajtuk, milyen jó nekik együtt. Persze kivéve, mikor pont ugyanaz a játék, pont akkor kell mindkettőnek. Az új szabály az, ha nem tudnak kiegyezni, eltesszük a játékot, s egyikük sem kapja meg. Van amikor működik, szerencsére egyre többszőr.
Pár kép az egyik hétvégi kiruccanásunkról, Bácsban a gyümölcsösünkbe. Gyakran megyünk ide ki, nagyon szeretjük. A múltkor kivittük a régi sátrat, ami 4 személyes és előszobás, jaj, hogy szerették a gyerekek!
 |
| Fiúk rendezik a kertet |
 |
| Boti és Bogika egymás szájába priccolják a vizet |
 |
| Boti nem akar képet édesanyával |
 |
| "Nézd anya mekkorára tudom tátani a szám!" |
 |
| Locsipocsi a hőségben |
