Október 3.-tol Boti oviba jár. Már nagyon vártuk, meséltünk neki az óvoda kezdetéről. Végre megérkezett a várva várt nap. Boti édesapával ment oviba, én mentem érte délután. Katicabogár csoportba jár, szép, frissen felújított termekbe, most induló csoportban.
Első nap amikor öltöztette Botit Vajk, nem sírt, nem ellenkezett, csak a többi gyerek üvöltözött. Második nap már Boti is sírt, de az óvónénik azt mondták csak addig sírt Boti amíg be nem csukta maga mögött az ajtót édesapja. A sírás nemcsak másnap, de azóta minden nap megvan. Sajnos. Remélem hamar elmarad s megszokja, mert minden nap tanítás után én megyek be érte, s akkor nem akar hazajönni, még maradna játszani. Nehéz lehet otthagyni, sírva az óvodában. Nekem nagyon nehezemre esne, Vajk mondja is mennyire nehezére esik eljönni, mikor Boti sír utána és mondja ne menjen el. Viszont amikor délután megyek érte jókedvű szokott lenni, s nem akar hazajönni, játszani maradna még.
Az óvónénik mesélik, hogy jó fiú, szépen játszik, miket mond és csinál. Néha-néha elsírja magát, de aztán hamar megvigasztalják. Nagyon kedvesek az óvónénik, még csak 10-12 gyerek jár be, de 25-én voltak beiratkozva, majd kiderül hányan lesznek a Katicabogár csoportban.
Ahogy látom Boti szeret ott lenni, csak hát meg kell szokja, eddig nagyon szűk volt az a környezet amiben mozgott: szülők, nagyszülők, unokatestvér, dédi mama s néha baráti társaság gyerekserege. De nagyjából ennyi, és bizony láttam rajta, hogy nagyon kell neki a gyermekek társasága és a közösség.
Ami nagy lépés volt a nyáron az a szobatisztaságra való szoktatás. Szerencsére eléggé zökkenőmentesen alakult, hamar szobatiszta lett Boti. Szinte pár hét alatt, és nagyon örvendek hogy sikerült leszokni a pelusról. Ezek szerint már megérett erre a lépésre, ami nem kis változás. Persze az elején voltak balesetek, de ez idővel elmaradt, s most már merem mondani ritkán történik meg.
Sok dolog változott az életünkben az elmúlt hónapban, erről késöbb írok.
