Tavaszodó

Botinak 3 hete csorog az orra, kapott gyógyszereket is, meg orrcseppet is. Mégsem múlt el. Mostmár csak törölgetjük.

Pénteken nem volt oviban, mert kötöhártya gyulladása van, nagy harcok közepette tudunk csak csepegtetni a szemébe, hiába olvasom neki minden nap az "Anna, Peti, Gergő" mesékből Anna szemgyulladásos meséjét. De bátor fiú Botikám, s hamar átesünk a műveleten.

Meglepő módon, ma mondta először, hosszú idő után, hogy nem akar menni oviba. Lehet, mert a reggel mondtam neki, ha beteg, nem megy ovodába, s pénteken is jó nagyot sétáltunk.

De biza nehéz volt a pénteki nap. Egyik kicsi, másik pici. Réka többszőr is megébredt séta közben, ilyenkor ki kellett vegyem és megnyugtassam. Még a játszótérről is hamarabb kellett eljöjjünk Réka bömbölése miatt. Nagyon sajnáltam Botit emiatt, de kárpótoltam labdázással, és ennek nagyon örvendett. Azért sokkal nehezebb azoknak, akik két kicsivel vannak otthon. Nekem nagy segítség, hogy Boti oviba jár.

Szombaton délelött az Ószeren jártunk, vettünk Botinak kisasztalt székkel, meg apróságokat. Délután kimentünk Kidébe, Zsófiékhoz, útközben Boti aludt, Réka félig-meddig, inkább nyűgölt alvás helyett. De szép napsütötte idő volt, jól telt, Boti játszott Katával meg a többiekkel. 

Nóci és Bálint Rékán gyakorolták a pici baba altatását, aranyosak voltak. Bálint hümmögött Rékucimnak.

S végre, 6 hétre miután megszültem Rékát, Vajk készített egy képet velem s két kincsemmel. (Boti morcos, mert akkor ébredt meg)

Réka 1 hónapos

Ma tölti Réka az 1 hónapot. Reggel 8,55-kor töltötte be. Mostmár nem újszülött, hanem kis csecsemő. Nagyon hamar eltelt ez a hónap.

Kezdve a császár műtéttel amelyen nem tudtak epidurálisan érzésteleníteni és altattak nagy bánatomra, a stafilokokuszos  fertőzéssel amit Réka hozott haza a kórházból s valószínüleg én is elkaptam s a mellemben kialakult a tályog (abces), mind mind negatív élmények, de mikor látom Rékucim hogyan kerekedik, gyarapodik napról napra, s a kis combjánál alakulnak ki a kis hurkák, szinte mindent feledtet. 

Réka 3550 gr-al született, visszaesett 3200-ra, s most 1 hónaposan 4210 gr. Ügyesen gyarapodik a kis lánykám. Csak ne lenne kis "ölibaba". Mert az a helyzet, hogy hiába van teli a poci, ha nem alszik, akkor addig nyűgölödik és sír, hogy fel kell vennem. Egyszerüen nem tudom elviselni a sírását, így volt ez Botival is. Nagyon sajnálom mikor sirdogál. Ezen kívül eléggé görcsös, levegősen szopizik, meg cuppog a mellemen, hiába szoptatom több pozicíóban, s ekkor hánykolódik alvás közben, kínozza a görcs, amíg ki nem purcolja. Sajnálom mikor így látom, adok neki görcsoldót, Espumisan cseppeket. 

Boti nagyon jó bátyóka, sokat bújik hozzá, puszilgatja, fogja a kezét, mikor sír, mondja neki, "Réka, ne sírjál", babusgatja, s mikor a legjobban alszik akkor költögeti, hogy játszon vele. Nagyon büszkén tolja a babakocsit mikor sétálni megyünk. Amikor nem foglal le Réka, igyekszem Botival játszani, autózunk, rajzolunk, kifestőzünk, mesét olvasok neki. Hogy ne érezze kizárva magát. Úgy látom, jól viselte Boti a kis hugica, Réka érkezését a mi kis családunkba.