Mesélni valók

Elmaradt a beszámoló Noémi és Bálint esküvőjéről, ahol násznagyok voltunk. (a kórházi élmény miatt maradt el)

Április 30-án volt, a Farkas utcai Református templomban s ezután a bükki Serena vendéglőben.

Gyönyörű napsütés volt, jó hangulat, nagyon jó társaság, s csodálatos ifjú pár: Noémi és Bálint. Nagyon oda volt figyelve minden apró részletre, a díszítéstől a terítékig, minden nagyon pontosan és szépen meg volt szervezve.
 

Több képet az esküvőről itt: https://picasaweb.google.com/tmariamagdolna/NoemiEsBalintEskuvo2011Aprilis30#

Mondanom sem kell, mennyire jól érezte magát mindenki. Rég voltunk egy ilyen jól sikerült esküvőn.

Ezután jött a kórház meg miután kijöttünk a kórházból, a lábtörésem. Az első 10 nap volt nagyon nehéz, egész áldott nap feltett lábbal kellett üljek, minden nap szurkáltak, ne alvadjon meg a vérem s ne legyen embóliám. Most már lecserélték járó gipszre, ezzel tudok jönni-menni, mankóm is van, de azt inkább csak házon kívül használom. Voltam azóta a városban is.

Vasárnap (május 29-én) megünnepeltük közösen  Gündisch Anna és Balázs meg Boti szülinapját. Az ikrek 4 évet töltöttek május 24-én, Boti 2 évet tölt június 1-én.

Az ajándékok:

Az ikrek:

És a társaság:

És végül a buli:

Itt látszik a gipszem, egy kicsit, ami a térdemig van.

A hátitáskát nem akarta levenni, igazi ovis kicsi fiam lett.
Isten éltesse sokáig az ünnepelteket!

Begipszelve

Hát nekem rettenetes napom volt a tegnap: leestem, és olyan szerencsétlenül estem, hogy a bal lábfejemet magam alá törtem. Az ortopédián kiderítették, hogy három csont törött el, és szerencsém volt hogy nem mozdultak el a csontok és nem kell műteni. Térdig vagyok begipszelve.

Nahát ennyit rólam, haragszom magamra mert így leestem.

Vajk nagyon sokat segít, állandóan mellettem van, Botit rendezgeti.

Nekem 10 napig nem szabad a bal lábamra álljak, ágyban kell lennem feltett lábbal. Kapok gyógyszert a fájdalomra, meg injekciót a hasamba a vérrög képződés ellen, nehogy embóliám keletkezzen. 10 nap múlva kapok járó gipszet, azt majd 4 hétig fogom hordani. Jól nézek ki!

Dühös vagyok magamra, de nagyon!

Hazajöttünk a kórházból

Végre hazajöttünk!

Szerda reggel Boti hányt és hasmenése volt, egész nap így volt. Még éjszaka is hányt, többször felkelt. Csütörtökön reggel 7-kor olyan rossz állapotban volt, hogy elmentünk a Sürgősségre. Itt kapott két adag perfúziót, innen mentővel vittek a Járványkórházba. Horror ami ott volt!

Mintha a 80-as években leragadt volna a kórház, a kórtermek.

Csütörtöktől hétfőig voltunk, bőven sok is volt. Senkinek nem kívánom! Naponta háromszor jött a nővér és adta Botinak a gyógyszert, reggel 6-kor, délben 2-kor és este 10-kor. Ilyenkor Boti torkaszakadtából kiabálta "nem néni, nem néni!", s én meg próbáltam vigasztalni. Vajk sokat jött fel és volt velünk. A szobatársunk is ugyanígy volt, egy 10 éves kislány. Minden alkalommal mikor közeledett a gyógyszer beadása a pillangóba, hallatszott a folyóson ahogyan sorban sírnak a gyerekek, s egyre közelebb volt. Rengeteg gyereksírast hallottam, reggel, délben, este, éjszaka.

Nagyon kényelmetlen volt az ágy, nyomasztó a hangulat, még a folyosóra sem mehetett ki Boti, mert ugyebár sok betegség van abban a kórházban.
Végre itthon vagyunk, s eszik mostmár rendesen, de diétázni kell még egy ideig.