Mint mondtam, Boti októbertől óvodába jár. Mióta november elején korházban voltunk, gyakrabban volt "baleset", azaz bepisikált, annyira megviselte, pedig ügyesen szobatiszta lett 2 év 3 hónaposan. Dehát ez nem gond, a nagyobbak is baleseteznek néha.
Boti a legkisebb ebben az új csoportban ami indult, a Katicabogárba. Újak a termek, a felszerelés, az óvonénik, csoporttársak. Azért is indult késve az ovi, mert nem fejezték be a termek felújítását.
Mint említettem már, az elején csendes megfigyelőként vett részt a napi tevékenységekben, de pár hét után már Boti is "kötekedett" a nagyobakkal. Inkább játékosan tette, vegyék őt is számba a "nagyok".
Sokat nem mesélt eddig a mindennapokról, inkább mi kérdezősködtünk az óvonéniknél miket csinált aznap. Ilyenkor volt, hogy kacagva mesélték milyen jópofa volt,például mikor épp vécéztek, s Boti kérdezte ovistársát "Készen vagy?", s mivel nemleges volt a válasz, akkor Boti azt mondta: "Jó, akkor énekelek", s elkezdett énekelni, úgy vécén ülve. Ilyesmiket csinált, s azt vettük észre Vajkkal, hogy kik a "barátok" a csoportjában: Csabika, nagyBoti, Borcsi. És a legeslegjobb haverina Klarissza. Hogy reggelente milyen hancúrozásokat rendez vele Boti, nehéz elmondani, látni kell őket: szaladnak egymás után keresztbe-kasul az oviban, szavak nélkül komunikálnak, összekacagnak, egymás mellett alszanak, mikor kérdezzük kivel játszott, Klarissza a válasz. Azt hiszem itt kis "l'amour" van. Nagyon aranyos kis szőke, kerek arcú kislány. Ha jól tudom, Klarissza anyukája az elemiben osztálytársa volt Vajknak.
Azt is említettem már, hogy sokat fejlődött Boti szókincse az ősz óta, s ez az ovinak is köszönhető. Ügyesen kifejezi magát, mindig el tudja mondani mit szeretne, néha nagyon viccesen.
Most januárban 9.-től ment újra, mert három hét kimaradás már sok lett volna neki, láttuk mennyire szeretne menni, és sokat emlegette is az ovit. Lehetőség volt rá, ígyhát ment hancúrozni a barátokkal. Tegnap óta kicsit csorog az orra, emiatt aggódom, neki sem jó, s talán kicsit furán hangzik, de most császármetszés elött nekem sem lenne tanácsos megfázni. Sőt, sokkal rosszabb lenne úgy az első 24 óra. De remélem megúszom és nem kapom el a megfázást.
Most járok a 38-ik hetemben, hamarosan - talán egy héten belül - megszületik Boti hugicája, s akkor már négyen leszünk. Boti is sokat beszél a hasammal, simogatja, puszilgatja a pici babát. A régi ágyát "kölcsön" adta neki, s mikor vettünk új matracot, megkérdeztük legyen az övé, vagy a hugicának adja, s Boti a hugicának adta. Nagyon jó testvér! Sokat mesélek neki a kistestvérről, látja hogyan csomagolok, mondtam majd a kórházba megyek mikor megszületik s nagyon fog nekem hiányozni, s ekkor mondta, ő is jön velem. Aranyos volt nagyon.
Majd meglátjuk mennyire fogja megviselni a kis jövevény, dehát minden nagytestvér átesik ezen. Azon filozofálok, mikor hazajöttünk majd a kórházból, akkor legyen itthon velünk, hogy ne érezze magát kirekesztve vagy maradjon meg az ovis rutinja? Pro és kontra érveket is hallottam, olvastam, nem igazán tudjuk még hogyan lesz, de bárhogy döntsünk, mindenképp odafigyelünk Botira, legyen minél zökkenőmentesebb ez a nagy változás az életünkben, a kistestvér érkezése.
Valószínüleg nem lesz időm majd ide irogatni egy ideig, de igyekszem lejegyezni a fontosabb eseményeket.
