Zsúfolt December

Boti tanulta az óvodában az "Ember, ember, December" éneket (többek között), s ezt sokat mondogatta itthon Mikulástól Újévig.

Nagyon besűrűsödtek a tennivalók decemberben itthon, iskolába, mindenhol.

6-án jött a Mikulás Botihoz, kedves öreg Mikulás volt. Azt hittük megijed töle, de habár távolságtartó volt, azért mondogatott egy-két dolgot neki. Azt megsúgom, gyermekkorom kedves Mikulása volt. Sajnos fénykép nem készült, csak video felvétel.

Ezután pörögtek tovább a hétköznapok, Boti óvodába, Vajk irodába, én iskolába rohangáltam. Eközben angyalkára készültünk, énekeltünk, mondogattuk Boti karácsonyi ovis versikéjét, mézespogácsát sütöttünk.

 

Az elején nem akarta mondani a verset, de a végén már szinte egyedül mondogatta. S az igazi meglepetés december 19-én volt, mikor a kis "pásztor" Botiból "József" lett, mivel ovistársa himlős lett. Boti habár a jászol mellett ült, mikor a pásztorok köszöntötték a kis Jézuskát, ő is felállt, s elmondta a versikét. Nagyon meglepődtem, azt hittem mukkot sem fog mondani az ünnepélyen.

Errefel még énekelt is hangosan. Jópofa volt, egyik éneknél kétszer ismételtek egy sort, s Boti harmadszor is elénekelte, ő egyedül, úgy, hogy mindenki hallotta a nagy csendben. Ezt sikerült megörökíteni video felvételen, egyik kedvencem!

21-én az iskolában volt az Ünnepély, ide is sokat készültünk, sok próbánk volt a kórussal, külön szólamokon is. Nagyon jó volt a gyerekekkel próbálni, s látni hogyan alakulnak szépen az énekek. 4 szólamon énekeltek, volt bőven mit bosszankodni is. Mindezt nem egyedül tanultuk, István irányított. S a repertoár is szép színes volt: magyarul, latinul, angolul, németül énekeltünk. Szerintem (s mások is mondták) nagyon szépre sikerült az egész Karácsonyi Ünnep idén a Báthoryban, Kolozsváron. A kicsi kórus is, Szabadi Ildikóval szépen énekelt.

Ezen a képen mi is, tanárok elénekeltük a Glóriát, kicsi- és nagykórussal együtt:

(lila pocakommal legszélén, jobbra állok)
 Ez itt már csak a nagy kórus:

S ezzel véget ért az első félév az iskolában, számomra is egy ideig a tanítás, szülésire megyek, mivel februán elején megszületik Boti hugicája.

Tartalmas, nagyon fárasztó hónap volt, de annál szebb. Megnehezítette az öt hetes hülésem, amit végül antibiotikummal kezeltem ki. 

Kicsit szomorú vagyok, mert nagyon fognak hiányozni a diákjaim (persze nem mindenki, bosszankodtam eleget miattuk). Mondtam is nekik, s ők is azt mondták nekik is én, és várnak vissza.

A családdal töltött Karácsonyról következő alkalommal írok.