2012 február 13-án hazajöttünk a kórházból. Boti itthon várt minket, s olyan jó volt újból együtt lenni, mostmár négytagú családként. Nagyon hiányzott Botikám.
Rékuci ügyes kislány, csak hamar elalszik szopi közben, de Boti is ezt csinálta ekkora korában.
Most ébredezik, mennem kell hozzá, majd valamikor még mesélek, van bőven mit.
2012. február 21., kedd
2012. február 14., kedd
2012. február 8., szerda
Hugica érkezik hamarosan
A napokban megérkezik Boti hugicája. Mindent előkészítettem, már hetek óta rendezek. Mosok, vasalok, csomagolok, újracsomagolok.
Fészekrakási ösztönöm tombol. Az éjszakákat csak félig alszom át, 4 után már csak forgolódom. Most vagyok a 40-ik hétben, azaz pont a terminusnál. Amikor Boti volt a pocakomba talán nyugodtabb voltam, lehet azért, mert nem tudtam mit jelent egy szülés. Súlyban sokkal kevesebbet gyarapodtam.
Nagyon szeretem a pocimat, habár a ruháimba alig férek már. Van amikor azt hiszem elférek, s tévedek, koccanok az asztal széléhez. Néha kényelmetlen, kicsi babám nagyon nyomja kifele az oldalamat, bordáimat vagy a medence csontomat. De mindezek nem számítanak, csak a pici kislányom.
Boti nagyon aranyos, sokat beszél a pocakommal, énekel neki, simogatja, szeretgeti. Kíváncsi vagyok miként reagál majd, mikor hazahozzuk s már nem csak körülötte forog majd a világ.
Egyelőre ez a 3D-s képem van kislányomról, ami 35 hetes koromban készült, 2012 január 4-én:
Mikor írok újból ide nem tudom, majd jelentkezem hírekkel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)