Végre hazajöttünk!
Szerda reggel Boti hányt és hasmenése volt, egész nap így volt. Még éjszaka is hányt, többször felkelt. Csütörtökön reggel 7-kor olyan rossz állapotban volt, hogy elmentünk a Sürgősségre. Itt kapott két adag perfúziót, innen mentővel vittek a Járványkórházba. Horror ami ott volt!
Mintha a 80-as években leragadt volna a kórház, a kórtermek.
Csütörtöktől hétfőig voltunk, bőven sok is volt. Senkinek nem kívánom! Naponta háromszor jött a nővér és adta Botinak a gyógyszert, reggel 6-kor, délben 2-kor és este 10-kor. Ilyenkor Boti torkaszakadtából kiabálta "nem néni, nem néni!", s én meg próbáltam vigasztalni. Vajk sokat jött fel és volt velünk. A szobatársunk is ugyanígy volt, egy 10 éves kislány. Minden alkalommal mikor közeledett a gyógyszer beadása a pillangóba, hallatszott a folyóson ahogyan sorban sírnak a gyerekek, s egyre közelebb volt. Rengeteg gyereksírast hallottam, reggel, délben, este, éjszaka.
Nagyon kényelmetlen volt az ágy, nyomasztó a hangulat, még a folyosóra sem mehetett ki Boti, mert ugyebár sok betegség van abban a kórházban.
Végre itthon vagyunk, s eszik mostmár rendesen, de diétázni kell még egy ideig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése