Kezdve a császár műtéttel amelyen nem tudtak epidurálisan érzésteleníteni és altattak nagy bánatomra, a stafilokokuszos fertőzéssel amit Réka hozott haza a kórházból s valószínüleg én is elkaptam s a mellemben kialakult a tályog (abces), mind mind negatív élmények, de mikor látom Rékucim hogyan kerekedik, gyarapodik napról napra, s a kis combjánál alakulnak ki a kis hurkák, szinte mindent feledtet.
Réka 3550 gr-al született, visszaesett 3200-ra, s most 1 hónaposan 4210 gr. Ügyesen gyarapodik a kis lánykám. Csak ne lenne kis "ölibaba". Mert az a helyzet, hogy hiába van teli a poci, ha nem alszik, akkor addig nyűgölödik és sír, hogy fel kell vennem. Egyszerüen nem tudom elviselni a sírását, így volt ez Botival is. Nagyon sajnálom mikor sirdogál. Ezen kívül eléggé görcsös, levegősen szopizik, meg cuppog a mellemen, hiába szoptatom több pozicíóban, s ekkor hánykolódik alvás közben, kínozza a görcs, amíg ki nem purcolja. Sajnálom mikor így látom, adok neki görcsoldót, Espumisan cseppeket.
Boti nagyon jó bátyóka, sokat bújik hozzá, puszilgatja, fogja a kezét, mikor sír, mondja neki, "Réka, ne sírjál", babusgatja, s mikor a legjobban alszik akkor költögeti, hogy játszon vele. Nagyon büszkén tolja a babakocsit mikor sétálni megyünk. Amikor nem foglal le Réka, igyekszem Botival játszani, autózunk, rajzolunk, kifestőzünk, mesét olvasok neki. Hogy ne érezze kizárva magát. Úgy látom, jól viselte Boti a kis hugica, Réka érkezését a mi kis családunkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése