Botikámnak kistesója lesz, 2012 februárjában. Még nem tudjuk hugica lesz vagy öcsike.
Most (aug. 30) vagyok 16 hetes. 12 hetes koráig senki sem tudta, csak mi ketten Vajkkal. Megvártuk a 12-ik hét végét s csak azután szóltunk a családnak, barátoknak. Nem volt könnyű ilyen örömhírt magunknak megtartani, de elővigyázatosak voltunk a történtek miatt. Nem vagyok babonás, de még a nőgyógyászom is mondta, azért jó várni a 12.-ik hétig.
Botinak mondtam, baba van a hasiban és kistesó lesz. Még nem látványos a hasam, de azért észrevehető. Május óta igen eseménydús volt az életünk: járványkórház látogatás Botival, 1 héttel késöbb lábtörésem 6 hetes gipszel, júniusi mesteri megvédés, versenyvizsga júliusban. S mindezek alatt bekopogott a kis jövevény, Boti kistestvére akit nagyon nagyon várunk.
Arra gondoltam a minap, mennyire másképp készültem és vártam Botit: a veszítésem után 3 hónapig nem is igazán hittem, hogy Boti a hasamban van. Sokkal több időm volt magamra figyelni, utána olvasni.
Most sok újdonság lesz egyszerre: új munkahely, Boti oviba szoktatása és a kis tesó érkezése.
Nehéz lesz Botinak is megszokni hogy mostmár nem csak róla szól minden, a dackorszak is megkezdődött. De minden rendben lesz, biztos vagyok benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése