Réka mai meglepetése

Pici lányom, Rékuci már 4 és fél hónapos. Nagyon ügyesen fejlődik, nem győzöm ámulni milyen kis csodás teremtmény. Már fordul hátról hasra, meg az ágyikójában a hátán forgolódik, a lábával segítve magát. Mindent leszed az ágy széléről, még a felkötözött zörgő szitakötőt is. Gőgicsél, kurjant, mondikál magában vagy a játékainak. A gumi Hófehérke fejét teljesen a szájába gyúrja, s azt szopogatja, rágja. Mindent a szájába gyúr:kezét, rongyot, pokrocát, ami befér s a keze ügyébe kerül. Ügyesen fog, megfogja amit adok neki. S persze sokat kacag, de teli szájjal, olyan aranyosan, hogy olvadok el. Gyönyörűség nézni ezt a pici kis csodát.

Nagyon szereti Boti is Rékát, minden reggel gügyög neki, ráncigálja, simogatja, beszél hozzá meg szeretgeti. Réka meg mindezt tűri, én nem bírom nézni, úgy féltem, hogy nehogy kárt tegyen benne, de Boti csak tiszta szivéből szereti.

Sok ilyen kép készült már a két kicsi kincsemről. Boti igazi jó bátyus, nagyon büszke rá még az oviban is. Mikor érte megyek délutánonként, büszkén mondja a csoporttársaknak: "Ő az én hugicám, Jéka!"
S vigyáz is rá, na meg persze néha szeretetből ráugrik.

Ma Réka meglepett: este, fektetés elött, mikor pizsamát adtam rá, hahotázvan kacagott. Gyorsan hívtam Vajkot és Botikát, lássák ők is. Gyönyörű pillanatok voltak, bevésem az emlékezetembe.