Amióta megszületett, Boti nem volt jó alvó, 1 éves koráig éjszaka legalább kétszer költött. Aztán eljött az az idő is, amikor szinte átaludta az éjszakát, este 9-től reggel 6-ig.
Nagyon örvendtünk mind a ketten, mi büszke szülők, végre mi is pihenhetünk egy kicsit.
De Boti másképp gondolta. Egy ideje minden éjszaka felsír, van amikor többször is. Ilyenkor félkómás állapotban átmegyek hozzá, s reggelig együtt alszunk. Valamelyik éjszaka még így is sokat mocorgott, reggelre rongy voltam.
Ez biztos egy újabb fejlődési szakasz. Rosszat álmodik, gondolom. Kicsit utána olvastam s erre a következtetésre jutottam. Most újból meg kell tanulja átaludni az éjszakát. Az elalvással nincs gond, délben és este is egyedül alszik el, erre büszke vagyok.
A szopizás az már a a múlté, leválasztottam Botit. Nem volt könnyű, de eljött ennek is az ideje. Másfél éves koráig bőven elég volt mindkettőnknek.
Még sok minden változott az utóbbi időben, jól megérteti magát. A frizurája is változott, a múlt héten lenyírattuk a haját rövidre.
Mikor a központba sétálunk és elmegyünk Kincses városunk egyik szobra mellett, a farkast vau-vaunak mondja és mutatja. Még Mátyás király lovát is megnevezi, pedig csak egyszer mutattam és mondtam neki.
Egyénisége van és kimutatja minden alkalommal, krokodil könnyekkel, hisztivel, mikor hogy. Több-kevesebb sikerrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése