Sajnos október végét a kórházban töltöttük, Botinak vírusos gégehurutja (laringitis) volt, és olyan köhögő rohama volt, szinte megfulladt. Ugató köhögéssel. Rohantunk a családorvoshoz, aki azonnal küldött a kórházba. Mondták, ha éjszaka van ilyen rohama, 5 perc alatt megfullad és semmit sem tehetünk. Ezek után 5 napot töltöttünk a 2-es gyermekkórházban, ahol viszonylag jó körülmények voltak, de borzasztó volt az a bezártság, Botinak az állandó gyógyszeradagolása a kis pillangós kezébe, meg a véget nem érő gyereksírás az emeleten. Botikám kétségbeesetten sírdogált minden adag gyógyszernél, én puszilgattam, csitítgattam és közben szakadt meg a szivem miatta. A véranaliziesek vérszegénységet mutattak ki Botinál.
Jó fiú volt mindezek ellenére, sokan mondták a kórházban, milyen jól viselkedik, kis csendes gyermek. Vajk naponta kétszer járt be hozzánk, meg is viselte a nagy strappa. Amióta hazajöttünk, többszőr ébred éjszaka, ilyenkor én szaladok be a nagy hasammal vagy Vajk, ezért igazán éjszaka sem pihenünk. Sajnos volt olyan, hogy csak bepisilés után szólt, hogy baj van. Ilyenkor ágynemücsere, pizsamacsere meg bosszankodás, hogy már megint. Volt amikor bilibe sikerült, ekkor jobb volt a helyzet. Boti régóta átaludta az éjszakát, 3-4 hónapja még éjszaka sem kapott pelust. Mostmár kezdem azt hinni, így üt ki rajta ez a kórházi élmény. De vajon meddig?
Mától (nov. 7) újból megy oviba, s nagyon remélem visszazökkenünk a megszokott kerékvágásba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése