Sétatér, játszótér, lovarda

Szombat délelött lementünk a Sétatérre, s mikor Botikám mondta a babakocsiból, "hinta" átmentünk a játszótérre.
Gyönyörüen sütött a nap, nem is volt olyan nagyon hideg, de viszont meglepetésemre, üres volta a játszótér.

Kis hinta-palinta után megnéztük a "dodgem" autókat, (Vajk világositott fel, hogy igy hivják, az amelyik pár percet megy, zsetonnal talán, s jókat lehet ütközni), a zenére táncolt Botika.

Mikor arrafele mutogatott Boti, s látta hogy egy apuka beül a fiával, mondtam, még egy kicsit kell nöjjön, s ő is fog menni édesapával. Nehezen hoztam el onnan.

Még egy kicsit sétáltunk, s aztán felmentünk Magdi mamához és Laci tatához, akik nagyon örvendtek nekünk. Boti szólt, hogy "kaka", s tisztába tettem. Újabban mondja, nemsokára kezdődik a bilizés időszaka.

Sokmindent mondikál: baba, mama,vau-vau(ez a kutya, néha cica, kicsit fogalomzavarban van), kár (ez a csóka, amire felmutat az égre ha látja, néha más madárra is), brrrrr (ez lehet bármi, ami motorizált: repülő, autó, motorbicikli), kaka (ezt mutatja is néha) és a sláger, amit legtöbbszőr, a NEM. s ujabban nagyon tisztán mondja hogy "lám", és mutat a lámpa fele. Persze meg amikor azt játsza, hogy beszél telefonon, akkor halandzsázik babanyelven. De akkor még a hanglejtése is olyan mint ahogyan nálunk látja, s mondja "neeeem" a végén. Van amikor "lecsapja" a telefont, földhöz általában, ilyenkor mondom, ezt nem szabad. Mostanában megtanulta a használt pelusát az ő kicsi szemetesébe dobni, nagyon ügyesen. Mindig megdicsérem, hogy tudja jól tett.

Visszatérve a szombatra: aztán megérkezett édesapa is, vele és tatával hazajöttünk, tatát hazahoztuk. Útközben Boti elaludt az autóban, s még aludt két órát itthon. 

Vasárnap délelött kimentünk a városból, kicsit autóztunk, s Ágneséknek az ikrei lovagoltak is. Nekem nagy élmény volt, gyermekkorom óta rajongok a lovakért. Boti megsimogatta a cicát, és Shakira lovacskát. A kis tacskótól félt, pedig nagyon aranyos volt, azt hiszem egyszer megilyedt egy ugatós kutyátl, régebb nem félt. Hatafele beültünk egy finom forró teára, jól jött, mert nagyon hideg volt kint.

Jó volt ez a hétvége, kicsit megfázott Boti s taknyol, de remélem hamar elmúlik.

S befejzésül két kép, amelyek 2006 szeptemberében készültek, amikor Sajószentandráson voltunk lovagolni:

Talán a nyáron eljutunk ide mégegyszer, ezuttal Botikámmal. "La fee et le loup" a neve a helynek, nagyon szivesen mennék még.