Láttunk nyuszit, bárányt, tyúkokat, majmot, póni lovat, lámát, őzet, kecskét, fácánokat, kacsákat, tengerimalacot. Boti kicsit félt, mert egyes állatok túl közel mentek hozzá, s habár mondta "szia nyuszi" és adott enni is nekik, mikor túl közel jöttek visított és menekült. A bárányoktól félt a legjobban, a feketétől. A majom a sapkája után kapott a rácson keresztül s nagyon megijedt, de hamar megvigasztaltuk.
Kép nem készült mert a fényképező gépünk felmondta a szolgálatot, de Melindáéktól kapunk majd, ők is ott voltak, meg Weisz-ék a gyerekekkel.
Még csak annyit fűznék a mai kiruccanásunkhoz, hogz nagyon szépen sütött a nap (habár felhős volt egy kicsit), de nagyon fújt a szél. Remélem legközelebb szebb időt fogunk ki. Ami meglepett, az az hogy sok család volt, a parkoló szinte tele volt.
Délután családi program volt: a teraszt tettük rendbe. Boti is segédkezett, kalapált, tette-vette a dolgokat. Nagyon aranyos volt, s meg is lett az eredmény: újból lehet élvezni parányi kis teraszunkat. Ma reggel is ott kávéztunk és nosztalgiáztunk a mi kis kertünkről meg a saját készítésű zöld padunkról, ami a régi lakásunk kertjében maradt.
Az alábbi kép 2009 áprilisában készült, Botival a pocakomban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése