Ezen a héten levették a gipszemet, kedden. Biza mikor megláttam az orvost a "flex"-el a kezében, nagyot néztem. Persze nem olyan gépről van szó amit barkácsoláskor használnak, de hasonló, hangos és kissebb.
Hát nekilátott nagy lendülettel, s a sípcsontomat kicsit meg is sértette, nagy odaadásában. A segédkező kolléga viccesen megjegyezte, na ma ez az első gipsz leszedés mikor "vér" nélkül sikerül. Hát jójó, de azért volt egy pillanat mikor kicsit elkaptam a lábam, féltem nehogy véletlenül akkor vágjon meg. Na de nagyobb bajom nem esett, és bicegve eljöttünk az Ortopédiáról. Azóta nagyon dagad a bal lábfejem, mosom, kenegetem. Förtelmesen nézett ki, 6 hét gipsz után. Rossz volt nézni. Végre fürödtem is, 2 (kettő) órát ültem a vízben. Nagyon jól esett és nagyon hiányzott. Járni azóta sem járok rendesen, bicegek és néha nyilall egyet a bokámba, már azon gondolkodom menjek vissza az orvosnőhöz és nézze meg, tényleg ennyire dagad törés után?
A héten másik nagy esemény volt: végre sikerült befejezni a mesterit. Hosszúra sikeredett, 2007-be kellett volna befejezni, de akkor volt esküvő, versenyvizsga, véglegesítő vizsga, erről lemondtam akkor. Azóta nagyon sok esemény volt, ami mindig "kifogás"-ként szolgált. Na de most az idén meglett. Jobb később mint soha. S ami még engem is meglepett: nagy jeggyel. Erre én sem számítottam, de annál nagyobb volt az öröm.
Még lesz egy "hopp" a nyáron, a versenyvizsga júliusban, arra kell sokat tanuljak. Sajnos kevés kilátás van, nagyon kevés óra van, lássuk majd mi lesz. Már rég gondolkozom a szakma váltáson. Lehet most jött el az ideje.
S az augusztusi terv: megszerezni a hajtásit. Már rég tervezem elvégezni a soförsulit, de mostmár épp itt az ideje, mert ha van autó, van mit vezetni. Nem ártott volna rögtön egyetem után, de akkor nem gondoltam, hogy jobb lett volna akkor.
Nyaralni is megyünk majd, júliusban, rögtön a vizsga után a Balatonra, ahol tavaly is voltunk. De addig még sok van, s tanulni kell.
Boti sokat autózott velünk az utóbbi időben, nagyon szereti. Mindenkinek meséli, még a cicának is, hogy ő autóval ment.
A tegnap feltettem a lában a kanapéra, mert már nagyon meg volt dagadva. Boti fogta a távirányítót s feltette a televizió mellé. Mondom hozza vissza, mert fáj a lábam s nem tudok érte menni. Mondja: "nincs". Mégegyszer mondtam, legyen szives hozza ide. Errefel Boti odament, s még arréb tolta, mondta megint hogy nincs és huncutul nagyot mosolygott. Hát ezek szerint van humora a gyereknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése