Ma reggel autóba ültünk, s elindultunk díszes hármasban papír ügyeket intézni az iskolákban. (Lóna és Kolozs volt az úti cél).
Először Lónára mentünk, útközben Boti elaludt pedig még 11 óra sem volt, de reggel korán ébredt. Nos itt hamar ment az "ügyintézés", de útban Kolozs fele derítettük ki , mégis faxolni kell pár iratot.
Kolozson én bicegtem be az igazgató úrhoz, együtt meg felmentünk a titkárságra az első emeletre. Mi az nekem egy emelet? Szinte minden nap a negyedikre mászok, volt, hogy napjában kétszer is, gipszesen.
Na de térjünk vissza a lényegre: titkárnéni átvette a papírokat, feljegyeztem miket kell még faxolni és ezzel ennyi. Vajk meg Boti (persze addigra megébredt) az iskolaudvar egyik árnyékos részén a padon ültek, Boti a születésnapjára kapott markolóval ásta ki azt a fát amelyiknek az árnyékában ültek. Olyan aranyos volt, mondta üljek le, s még ujjal is mutatta.
Egyet szusszantam mert hát járok én meg bicegek is, de azért hamar fáradok. S ha már ott voltunk, egy kanyarral arrébb megnéztük a Kolozsi sósfürdőt. Nagyon szépen felújították, bementünk, körülnéztünk s épp dél volt, megettünk pár miccset meg sült kolbászt. Érdekesség volt a topless-es hölgyemény. Igaz nem voltak sokan, de szezon eleje van még.
Boti is evett, de keveset mint mostanában szokott. Na de apja fia utolsó porcikáig, mert megkóstóltattam vele a mustárt, hát grimaszolt az úrfi, az apja meg büszkén mosolygott. Ugyebár Vajk is utálja a mustárt. Szélesen mosolygott a büszke apuka!
Megbeszéltük, hogy majd ha levették a gipszemet, s amúgy is az ortopéd orvos sós fürdőket ajánlott, még jövünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése